Legújabb bejegyzések

  • Közös ébredés a Kőkonyhán

  • 1

    Számtalanszor láttam már a hegyen a napfelkeltét, hol a kilátóból, hol pedig a várból. Felejthetetlen látvány volt, ahogy a napkorong előbújik a Bakony mögül.
    Ma egész éjjel rosszul aludtam, mondhatnám azt, hogy szinte semmit sem, így folyamatosan figyeltem az ablakokon beszűrődő fényt, ahogy az éjszakából hajnalba vált. Talán 4 óra lehetett, amikor megfogalmaztam magamban a gondolatot, hogy ha már nem tudok aludni, akkor fel kellene másznom a Kőkonyha tetejére, és megnézni a napfelkeltét onnan, és együtt ébredni a heggyel. Biztos érdekes látvány lesz, ahogy a déli oldal lankáin megcsillan a felkelő nap. Ráadásul a Kőkonyha és az alatta fekvő területek fekvése olyan szerencsés, hogy keletről a hegy egy kiugró része határolja, és ahogy a nap lassan emelkedik, úgy vet egyre kisebb árnyékot az Aranyhegy dombja az alattam elterülő ültetvényekre. Kicsivel fél 5 előtt nekivágtam, akkor már volt annyi fény, hogy nem kellett lámpát magammal vinni ahhoz, hogy biztonságban megmásszam a bazaltorgonákat. A nap 5:09-kor kelt, és bő egy órával később bukott elő az Aranyhegy mögül. Ekkor én már fent ücsörögtem a sziklák tetején és volt időm alaposan megtervezni a képet és lőni pár tesztfotót is. A fenti kép 6:34-kor készült, addig figyeltem, ahogy a hegy lassan ébred a talpam alatt és zöldmunkások hada lepi el az ültetvényeket. A kép nem pontosan a kőkonyha tetejéről készült, inkább olyan félmagasságban húzódtam meg egy kiszegellésen, próbálva ezzel is kicsit érdekesebbé tenni a látványt. Fotóztam, lemásztam a hegyről és egy frissítő zuhany után összeraktam a panorámát. Az utolsó sorok írásánál már érzem, hogy a publikálás után be kell pótoljam a kimaradt alvást! :)
    Figyelem, a Somló-hegy bazaltorgonái közül egyik sem közelíthető meg túrista útvonalon, alapos helyismeret mellett is veszélyes felmászni bármelyikre is ezért Mindenkit szeretnék LEBESZÉLNI róla, hogy ezt utánam csinálja!

     

  • Tokaji kalandok - Lenkey

  • Lenkey pincészet

    Tokaji kalandozásom során megismerkedtem Lenkey Gézával, a Lenkey pincészet tulajdonosával.
    Ő az a borász, aki Takács Lajos barátomnak adott egy maroknyi területet művelésre az egyik legjobb dűlőjéből,
    hogy megvalósíthassa élete álmát, egy igazi szőlőskertet.
    Kint voltunk a területen is, de az Yvette névre keresztelt vihar hamar bezavart minket Géza pincéjébe.
    A pince számomra egy labirintus. Kívülről nem is gondolná az ember, mikor belép a közös udvarba,
    hogy a föld alatt mekkora kiterjedéső pincerendszer húzódik. Én viccesen úgy jellemeztem, hogy ez a “mádi CERN“.
    Géza borai egytől-egyig vérbeli Tokaji borok. Egy rögtönzött kóstoló keretein belül gyorsan végig is futottunk a pincén.
    Számomra megdöbbentő volt az a bormennyiség, amit láttam, számtalan hordó, tartály, és üvegpalack húzódik meg a hegy gyomrában.
    Kis galériám teljesen átadja a hangulatot, nem is szaporítom tovább a szót, ime:

    Kapcsolódó bejegyzések: Tokaji kalandok – Zsirai

  • Gép a zsebben

  • WP_20140520_19_48_05_Raw__highresLassan több mint fél éve kísér utamon Nokia Lumia 1020-as mobilom, de mindig meg tudok lepődni, ha egy ilyen képet lövök vele, hogy
    “Mi rejlik még ebben a cuccban?!”
    Nem akarok belemenni technikai adatokba, arra ott a Google. Ami számomra, mint fotósnak, lényeges, az az,
    hogy most már teljes mértékben a felszerelésem részévé vált és maximálisan megbízom a képek minőségében, el tudom dönteni,
    hogy egy-egy képet elég-e a mobillal elkészíteni, vagy elő kell rántani hozzá a “nagytestvért”.
    Kirándulások alkalmával mindig vittem magammal az egész fotós pakkot, ami az idő során egyre nehezebb lett, most meg már szinte lehetetlen,
    mivel több táskányi kiegészítőről van szó. Igen, ilyenkor szokták mondani, hogy elég egy zoom obi és a váz, de az még mindig nehezebb,
    mint ha egy 158g-os kis készüléket cipelsz a zsebedben. Ezért ma már ritka alkalom, hogy DSLR-rel rohangálok, ha csak kirándulni, sétálni megyek.
    Természetesen téma ilyenkor is adódhat, de akkor ott a mobil és el lehet készíteni a képet.
    Szerencsére a Nokia nem csak egy brutális szenzort pakolt a telefonba, hanem odafigyelt arra is,
    hogy ezt megtámogassa egy belépő szintű DSLR gépeket is megszégyenítő fotós alkalmazással a Pro Camerával,
    ahol szinte minden értéket lehet állítani, ami fontos lehet, valamint kaptunk manuálisan vezérelhető fókuszt is.
    Az már csak hab a tortára, hogy a telefon nem csak jpg képeket készít, hanem eltárolja a 41 megapixeles digitális negatívot,
    amit ugyan úgy fel lehet dolgozni, mint egy profi gép nyers fájlját.
    Ilyen lehetőségek mellett alap, hogy csak akkor nyúlok a profi cucchoz, ha valójában szükség van rá, de volt már rá példa,
    hogy mobillal készült képet publikáltam, nem is egyszer. :)

    Üdv Mindenkinek a mobil fotográfia világában!
    #mobilephotography